2016/08/23

Címzetlen vers




Halld meg néma kiáltásomat te bús tóparti fűz,
Rongyos lelkemet hiénák hada űz.
Sajgó szívemet is a féreg rágja már,
Vakuló szemeim a holló is vájja ám.

Halld meg néma kiáltásomat te bús tóparti fűz,
Őszinte lelkem csak azért sem tűr.
Dobbanó szívem haldokló lelkekért sír,
Csillogó szemem több mocskot látni nem bír.

Ó, kérlek
Ó, mondd meg
Ó, mutasd
az utat.
Úgy várom
Hogy lássam
Tiszta igazságodat.





1 megjegyzés:

  1. Átéreztem minden sorát, a helyes út megtalálása soha nem késő, mindig aktuális téma. Én is írtam erről, sokan sokféleképpen éljük át lelkünk rezdülését. Gratulálok a vershez. :)

    VálaszTörlés